Molnár Jánosnak Jesus Társasága szerzetes papjának a' régi jeles épületekről kilentz könyvei. Az első magyar nyelvű művészettörténeti mű. Nagy-Szombatban, 1760. Akadémiai Betőkkel. XXVIII + [2] + 650 + [14]p. + X + 1t. (kihajt. rézmetszetek) A jezsuita szerző a nagyszombati akadémia tanáraként nagy hangsúlyt fektetett az anyanyelv ápolására, a korszerű ismeretterjesztésre, különös tekintettel a világi tudományok magyar nyelvű bemutatására. Törekvésének első eredménye e munka, amely népszerűen mutatja be az építészettörténetet a világ kezdetétől a római kor végéig, rézmetszetekkel illusztrálva. Molnár könyve nem csupán építészet, jóval inkább művelődéstörténeti összefoglalás, amelyben a Biblia és ókori szerzők leírásainak felhasználásával mutatja be a régi, nevezetes építészeti alkotásokat, például Noé bárkáját, Bábel tornyát, az egyiptomi piramisokat, a Circus Maximust vagy a Rodoszi kolosszust. Ezen kívül a kor és az illető nép általános kultúrájáról is képet ad, valamint ismerteti a nyelveket és szokásokat is. Aranyozott gerincű, enyhén kopott korabeli félbőr-kötésben, festett lapszélekkel. Becses Ritkaság
