Beaucaire Péguillon, François de: Rerum Gallicarum commentarii Ab anno Christi MCCCCLXI. ad annum MDLXXX. Accesit ex occasione, variis locis, Italicae, Germanicae, Hispanicae, Hungaricae, & Turcicae Historiae tractatio. Opus posthumum auctore Francisc

Beaucaire Péguillon, François de: Rerum Gallicarum commentarii Ab anno Christi MCCCCLXI. ad annum MDLXXX. Accesit ex occasione, variis locis, Italicae, Germanicae, Hispanicae, Hungaricae, & Turcicae Historiae tractatio. Opus posthumum auctore Francisco Belcario Peguilione. [Lyon] Lugduni, 1625. Sumptibus Claudii Landry. [12] + 1026 + [56] p. Folio. Első kiadás. François de Beaucaire de Péguillon (1514-1591) francia teológus, történész, Metz püspöke. "Rerum Gallicarum commentarii" című történetírása Franciaország és Európa 1461-1580 közötti időszakának hadi és diplomáciai krónikája, mely a fő érdeklődésének számító francia és itáliai hadpolitikai színtér mellett más országok történetére is kitér. Krónikája meglepő részletességgel tárgyalja a mohácsi csatavesztést (1526), illetve Buda elestét (1541), valamint Esztergom és Székesfehérvár török hódoltatását (1543-1544). A mohácsi csata és a budai ostrom tárgyalásának több oldalas tárgyalását nem csupán az magyarázza, hogy egy európai középhatalom uralkodója esett el Mohácsnál, illetve a tény, hogy Budával a latin kereszténység első fővárosa került oszmán ellenőrzésbe - a szerző francia főpapi státusza is indokolja a tárgyalás mértékét, ugyanis értelemszerűen nem örvend az iszlám terjedésének, viszont számításba kell vennie, hogy időszakunkban I. Ferenc francia király I. Szulejmán legfőbb szövetségese, sőt, Esztergom és Székesfehérvár ostroma idején francia tüzérek is segítették Szulejmán hadait: a magyar hadszíntér így francia értelmezésben egy szélesebb, európai konfliktus része. Főpapi pozícióból megírt diplomáciatörténete értelemszerűen számot vet a protestáns hitújítás terjedésével, valamint a francia hercegi dinasztiák közti vetélkedésekkel is. Belpolitikai okokból a munka túl forrónak bizonyult, így kinyomtatására a szerző életében nem került sor, első kiadása csak bőven a szerző halála után, 1625-ben jelent meg. A kétszínnyomású címlapon rézmetszetű vignetta, a fejezetek élén fametszetű könyvdíszek és díszes iniciálék. A címlapon régi gyűjteményi bélyegzés, az első előzéken Ex libris. Néhány levélen halvány foltosság, egyes oldalakon kisebb foxing. Hat bordára fűzött, aranyozott, sérült, enyhén hiányos gerincű korabeli bőrkötésben, a kétszeres aranyozott léniakerettel díszített kötéstáblákon kisebb kopás és sérülés, vörös festésű lapszélekkel, az oldalsó lapszéleken foltosság.